Kulcsszó a főcímben, összefoglaló alcímet írni és tagolt, rövid szövegrészekben gondolkodni

Az idővel vívjuk a legkeményebb harcot, ha mondanivalónkat sikeresen szeretnénk eljuttatni olvasónkhoz. A weblap nem nyomtatott könyv. A képernyőn az emberek olvasási szokása megváltozott, gyorsan végigpásztázzák, hogy van-e számukra érdekes, hasznos tartalom, és már kattintanak is tovább.

Az idő és a hatás összefüggése már a webes szövegek előtt is napirenden volt, amikor hirdetéseket, metróplakátokat terveztünk.  A filmspotnak, ugye, adott a hossza. Ha a nyomtatott hirdetést "eladja" a főcím, akár hosszabb is szövegrész is mehet. Minden médiumnak megvan a maga észlelési ideje. Konkrétan ez a metró mozgólépcsője melletti plakátok esetében három másodperc. Maximum ennyi idő alatt lehet a mondanivalót átadni. Frappáns kép kell és egy címsor. Hosszabb szövegnek semmi értelme ( bár ezt a megrendelők jó része képtelen elfogadni), mert az emberek nem  forgolódnak a plakát után. 

Tehát ha párhuzamot vonok a metróplakát és egy weboldal között, akkor nyilvánvaló: ha az első pár sorban és képben nem talál érdekeset, akkor nem is fogja lejjebb görgetni az oldalt, sőt a többi menüpontra sem lesz kíváncsi. Deák tér átszállás, csókolom.

Nézzük most konkrét példával:


...Mondandónk fontosabb részeit ajánlatos mindig a szövegrész elején megfogalmazni az az internetes anyagoknál... (nem jó)
...Webszövegek esetén a mondanivaló lényegét mindig a szövegrész elejére kell írni... (nem jó)
A LÉNYEGET ELŐRE KELL TENNI HONLAPSZÖVEGÍRÁS ESETÉN! (ni, a kulcsszónk is megvan!)

• Főcímbe 
• Az egész szöveg elejére, rövid összefoglaló alcímbe 
• mindig a sorok elejére
• a jól tagolt bekezdések elejére.

A jól megválasztott cím a tartalomszolgáltatás első lépése. A többi mondanivalót akár pontokba is szedhetjük, és ezeket alcímek és kiemelések alatt fokozatosan kibonthatjuk.
Ha valaki csak az alcímeket olvassa egymás után, akkor is  is rá kell hogy tapintson a webszöveg lényegre.
Fontos, hogy a szöveget jól értelmezhető bekezdésekre bontsuk.
A szövegen belül alkalmazhatunk kiemeléseket, de jobb csak néhány kulcsszó, az se túl sűrűn.

Az első sorokat mindenki megnézi, a szöveg közepére ellankad a figyelem, de az utolsó sorra megint nagyobb figyelmet szánnak. Ezt a módszert egyébként a nyomtatott magazinoknál is alkalmazzák, különösen olyan oldalakon, ahol több a kép, mint a szöveg. Persze nehezebb így fogalmazni, mert a hétköznapi beszéd logikája más: ott kiindulunk valahonnan, érvelünk és a lényeg a szöveges tartalom egészében, gyakran csak a végső összefoglalásban teljesedik ki. Ezt a stílust webszöveg írásakor felejtsük el.

Lehetőség szerint balra, vagy sorkizártan tördeljünk, a jobbos és a középre zárt forma nem kényelmes, mivel szemünk a balról jobbra haladáshoz szokott. A menürendszert és a fontosabb híreket is érdemes a baloldali sávba, oszlopba tenni.

A kulcsszavakra folyamatosan figyeljünk. A magyar nyelv toldalékoló. Ebből az következik, hogy a megfelelő (ragozatlan) kulcsszósűrűség eléréséhez majdnem másfélszer hosszabb szöveget kell írni, hogy élvezhető legyen szóismétlések érzete nélkül. Az emberek és a keresőrobotok toldalékok, ragok, szóösszetételek nélkül indítják a keresést. Ezt mindenképpen vegyük figyelembe, hogy a  kulcsszó valóban működjön is.